2015. december 17., csütörtök

Holnap reggel megkezdjük utunkat Magyarorszàg felé 8-9 körül. Az első etap 800 km lesz Münchenig. A kocsiba bepakoltunk, reggeli, utolsó simítàsok és iràny Európa. Pozitívan állunk hozzà, mindennel felkészültünk. Kajàk, ràgcsàk, jàtékok, utolsó lehetőségként tableten mesék. Aki nem vezet, hàtul fog ülni Norinàval. Jó lesz. 

2015. december 14., hétfő

Utolsó hétvégénk volt a hazaút előtt, készülődtünk, előkészítettük a Focust az utazásra, tetőcsomagtartó, gyerekülés...stb. Jó sok cuccunk lesz, főleg, hogy a nyárigumikat is visszük, az meg teljesen elfoglalja a csomagtartót. Szóval megint úgy fogunk kinézni mint a vándorcigányok. Voltunk a sörboltban, vettünk néhány sört, vasárnap pedig a karácsonyi vásárra mentünk el villamossal, estefelé. Olyan jó kis karácsonyi hangulat volt, tettek érte, rengeteg fenyőfa volt elhelyezve mindenhol, totál befújva műhóval, karácsonyi fények, árusok, még egy óriáskereket is bepaszíroztak az egyik Katedrális előtti térre. Nem volt vészes tömeg, ahhoz képest, hogy vasárnap este volt. Sokan voltak, de nem elviselhetetlenül, tök jó volt! Persze ez is már főleg a kaja-pia árusokról szól, mint otthon a Vörösmarty tér. De kit érdekel, úgysem azért mész ki, hogy ott vedd meg az ajándékokat, csak a hangulatért. Kóstolgattunk mi is.



koripálya a ronda izé alatt
a ronda izé





félbevágott kerek sajt tetejét olvasztlák, majd kikaparják neked kiflire










2015. december 11., péntek

Dögrováson a család... kezdődött Gerivel múlt hét hétfőn, folytatódott Norcival múlt hét csütörtökön, tegnap előtt engem döntött le. Geri még nincs teljesennjól, mivel hem pihente ki, járt dolgozni, neki főleg a torka. Norci már jobban van, de még nem 100%-os,  ő főleg köhög. Én most nem vagyok jól, főleg nátha fejfájással. De mivel manó már jókedvű és jókat is alszik, bírok vele egyedül.

Csütörtök este vacsi után elaludt a kanapén

2015. december 8., kedd

Közeledik a Karácsony. Jövő hét pénteken már indulunk is haza. Nehéz így bármiféle karácsonyi hangulatot találni magamban, hogy 7 ágra süt a Nap. Igazából megszoktuk ugye, mert évek óta nem volt fehér Karácsony otthon sem, és lehet a december a jövőben sem a hóesés hónapja lesz. Biztos a klímaváltozásnak tudható be és visszafordíthatatlan, szóval jobb ha megszokjuk. De azért próbálkozunk. Gyújtotunk gyertyát minden vasárnap, kint van a dísz az ablakban, van kis asztali fenyőnk, a blog is téliesedett, ma mézaskalácsot is fogok sütni. Ott pihen az asztalon a tészta, Norina alszik. Kicsit jobban van már, szakadozik fel a köhögése. Ma mondja Geri, hogy az egyik kollégájának a hasonlókorú lánya is beteg, szóval a mikibulin kaphatták el a csajok. Ez van, négy fal között nem lehetünk... Kalandos lesz a hazaút, Münchenig, ott pihi 2 napot és tovább haza. Igazából picikét tartok tőle, hogy Norci hogy viseli majd az egyhelyben ülést, de 80 %-ban pedig tökre várom, mert szeretek utazni.






ezt még Hollandiában vettük

norvégmintás




2015. december 4., péntek


Norina sajnos betegecske. Meg van fázva, köhög, szerintünk fáj a torka és folyik az orra. Láza szerencsére nincs. Van homeopátiás cseppünk, C-vitamin cseppünk, még múltkor pont erre a betegségre kaptuk. Remélem hamar túl lesz rajta. Étvágya van, játszani játszik. Tegnap sokat aludt délután, elaludt a mellkasomon is, ilyet nem szokott, fura is volt. Jobbulást kicsi lányocskánk!


Tegnap este Geri meghozta a kocsit, a mélygarázsban egy kicsit nézegettük, csináltunk pár fotót. Szép napsütéses idő van napok óta 10-14 fokkal, szóval szombaton megyünk kirándulni és kipróbáljuk. Első kocsink saját pénzből, mi nevünkön. Sikerült kifogni egy szuper fullos darabot, napfénytetős, tolatókamerás, bőrüléses, sötétített üveges, üléshozzádigazodós. A tetőn van egy kis rekesz a napszemcsinek, meg USB port a kesztyűtartóban. Igazából nekünk még a Tempomat és a nem CD-s, hanem USB-s/Bluetooth-os audio rendszer is extra. Lesz hátul lámpa, -nem vaksötétben kell Manókát bekötni-és jó nagy hely az állandóan sok cuccunknak. Ebbe még be fog férni a biciklis utánfutónk is. Szóval tök boldogok vagyunk.Csak azt sajnáljuk, hogy nem ezzel megyünk haza Karácsonyra. 










2015. december 3., csütörtök

Geri ma az antwepeni irodàjukból dolgozik. Egyik kollégàjàval mentek reggel fél 7-kor, aki hetente többször is jàr oda. Munka utàn pedig elviszi őt felvenni az új kocsit. Vitte a rendszàmokat, a forgalmit. Este màr azzal jön haza. Juhuuu. Màr 3 hete lefoglalóztuk, nem volt könnyű kivàrni.

2015. november 30., hétfő

Sinterklaas komt avagy jön a Mikulás

Deinze-ben egy iskola rendezvénytermében volt a buli, ez egy Geri munkahelye melletti városka. Megérkeztünk, és épp valami hangos gyerekshow volt, egyből összenéztünk és Geri megkérdezte tőlem, hogy "tényleg olyan korban lennénk, mint akik ilyen bulikra járnak?", mondtam "igen, szóval gyerünk befelé". :)
Tippre olyan 500 fős rendezvény volt. Színpaddal, amin először gyerekműsor volt, majd ott trónolt a Mikulás, akihez egyesével szólították a gyerekeket, mindenki beült a Mikulás ölébe, készült egy fotó, a névre szóló ajándékot átadta a Mikulás két néger segédje (Zwarte Piet, Fekete Péter) . Az ájándékot már 2 hónapja ki kellett választanunk egy kb 50 ajándékból álló listából. Voltak még benti és kinti játékok, mi bent maradtunk, voltak piciknek való dolgok is, a célbalövés, ugrálóvár...még úgysem nekünk való. Kezdetektől volt kb. 10 féle sör és ugyanennyi üdítő, csoki és süti minden mennyiségben. Fogyasztottunk bátran. Az ajándékosztás után pedig szolgálták a vacsorát, amit kint parázson grilleztek. Volt gyerekmenü, bélszín, szűzérme, kenguru hús, köretek. Jó kis kaja volt. Bandáztunk Geri kollégáival, már amennyire tudtunk. Ez annyira nem a beszélgetésről szólt, mert mindenki rohant a saját gyereke után. De arra jó volt, hogy engem is láttak, kicsit azért mégiscsak bemutatkoztam és beszélgettünk. Geri szerint mostmár látják, hogy én sem vagyok suttyó, így majd már lehet összejárni kollégáival és családjaikkal. :) Szóval jó volt, Norina is nagyon élvezte, hisz ez róla szólt. Végig tapsolt, mászkált, táncolt. Sok kisebb gyerkőc sírt, amikor a szülei bele akarták ültetni a Mikulás ölébe, mi is tartottunk ettő. Kérdeztem is Gerit, hogy vajon a mi gyerekünk 10-es skálán mennyire fog ordítani. Mégis csak egy fura nagy sapkás, fehérszakállas, ilyesztő idegenről van szó = Mikulásbácsi. Geri ment fel vele a színpadra, Norci nem sírt, de azért nem is mosolygott a fotóhoz, meg volt illetődve, de nem biggyedt a kis szája. Hazafelé elaludt a kocsiban, úgy kijátszotta-rohangálta magát. Cukipofa első Mikulás élménye. 


ennyi kedve volt hozzá



 apával          anyával

na, melyik az enyém






 "itt hogy jövök le?"


ezeket kaptuk



:)

2015. november 27., péntek

Vettem egy doboz gyurmát a héten, kíváncsi voltam mit kezd vele. Kicsit néha meg akarja enni, de amúgy tök jól elvan vele, gyúrogatja, nézegeti.




Rámtört a karácsonyi hangulat, kiraktam a karácsonyi világításokat, száradnak a narancs és citrom karikák, ádventi koszorút is készülök gyártani, sajna a sok-sok hozzávalóm otthon maradt, de majd valamit összehozok némi kreativitással. Holnap pedig megyünk a Mikuláshoz, kíváncsi vagyok milyen karácsonyi bulit rittyentenek össze ezek a belgák! :)
Ma jön a mosógép szerelő, olyan hangja van mint egy traktornak. meg néha égett szagot is áraszt, jobb megnézetni.