Megérkeztünk Belgiumba!
Az utolsó otthon töltött két hét pörgősre sikeredett, sok mindent kellett még elintézni. A szülőházamban laktunk a lányommal. Nagyon jó volt. Azért az akácfa utcai nagymami is minden nap eljött megnézni az uncsiját. Szerencsére csak 2 utca választja el a két nagyszülőt. A repülés napján kicsit izgultam, hogy hogyan is lesz ez kisbabával... Becsekkolásnál szinte semmit sem kellett várni. Az UB (utasbiztonságinál) előre vettek minket. A babát kézben kellett átvinnem, a babakocsit ők tolták át. Kicsit volt hosszabb így, mintha egyedül mentem volna. A skykortban egy kis nosztalgia után mentünk a kapuhoz, ahol 10 perc várakozás után szintén elsőbbségi beszállással tudtunk felszállni a gépre. A gép aljában kivettem a gyereket, a babakocsit már ők intézték. Beszálltunk, leültünk, a stuvi nem igazán vágta a bébi biztonsági övet, de egy kollégája kisegtette, nem bonyi amúgy. Leültünk, vártuk a felszállást. Felszállásnál bébi almalevet szürcsölgetett, hogy ne durranjon be a füle. Kikötöttem, amikor már lehetett és játszottunk. Kacagott meg magyarázott. Szórakoztatta a környéken ülőket. Mindenki a csodájára járt, hogy milyen cuki. Aztán jött a nagy besz...ás. Kipróbálhattuk ebben a két órában a pelenkázót is, ami a WC felett egy lahajtható inkább polc, mint pelenkázó. Az én kis 5 hónapos babámnak a fél testecskéje lelógott róla, szóval át nem öltöztettem, pedig a bodyja azért olyan lett. :) Utána elaludt a kezemben és a leszállást is végigaludta. A mellettem ülő csajszi azt mondta, hogy példásan viselkedik. :)
Szóval túléltem az első picibabával repülést és nem is volt rossz élmény! Apucija várt minket és egy óra múlva Gentben voltunk. Szép az ideiglenes lakás, kicsit át kellett rendezni, mert csak 2 szobás. De belaktuk nagyon hamar.
Az utolsó otthon töltött két hét pörgősre sikeredett, sok mindent kellett még elintézni. A szülőházamban laktunk a lányommal. Nagyon jó volt. Azért az akácfa utcai nagymami is minden nap eljött megnézni az uncsiját. Szerencsére csak 2 utca választja el a két nagyszülőt. A repülés napján kicsit izgultam, hogy hogyan is lesz ez kisbabával... Becsekkolásnál szinte semmit sem kellett várni. Az UB (utasbiztonságinál) előre vettek minket. A babát kézben kellett átvinnem, a babakocsit ők tolták át. Kicsit volt hosszabb így, mintha egyedül mentem volna. A skykortban egy kis nosztalgia után mentünk a kapuhoz, ahol 10 perc várakozás után szintén elsőbbségi beszállással tudtunk felszállni a gépre. A gép aljában kivettem a gyereket, a babakocsit már ők intézték. Beszálltunk, leültünk, a stuvi nem igazán vágta a bébi biztonsági övet, de egy kollégája kisegtette, nem bonyi amúgy. Leültünk, vártuk a felszállást. Felszállásnál bébi almalevet szürcsölgetett, hogy ne durranjon be a füle. Kikötöttem, amikor már lehetett és játszottunk. Kacagott meg magyarázott. Szórakoztatta a környéken ülőket. Mindenki a csodájára járt, hogy milyen cuki. Aztán jött a nagy besz...ás. Kipróbálhattuk ebben a két órában a pelenkázót is, ami a WC felett egy lahajtható inkább polc, mint pelenkázó. Az én kis 5 hónapos babámnak a fél testecskéje lelógott róla, szóval át nem öltöztettem, pedig a bodyja azért olyan lett. :) Utána elaludt a kezemben és a leszállást is végigaludta. A mellettem ülő csajszi azt mondta, hogy példásan viselkedik. :)
Szóval túléltem az első picibabával repülést és nem is volt rossz élmény! Apucija várt minket és egy óra múlva Gentben voltunk. Szép az ideiglenes lakás, kicsit át kellett rendezni, mert csak 2 szobás. De belaktuk nagyon hamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése