Norci egy hete rosszul alszik megint. 11 és 2 között valahogy nagyon nyugtalan, kétszer, háromszor is felkel, utána  a szokásos 4 órai kelés és reggel. Elég kómásak vagyunk. Sok mindent olvastam, hogy ez mitől lehet. Én erre a háromra tudok gondolni:

- fogzás (foga még nincs)
- növekedési ugrások: a baba mozgása hihetetlen ütemben fejlődni kezd, az idegrendszere felpörgetett állapotban van és sokszor az is elég, hogy egy kicsit felszínesebb alvási periódusba kerüljön és máris nekiáll félálomban is „gyakorolni”. Erre persze felébred és segítséget vár a visszaalváshoz. (elkezdett kúszni-mászni)

- szeparációs szorongás: időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója. Az okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:

eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,
elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,
feláll és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,
egyre ügyesebb és önállóbb
…ez pedig megrémiszti.

Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Ez a legtöbb babánál egybeesik az első komolyabb alvászavarok időszakával is (amin a kezdődő fogzás, a hozzátáplálás kezdete miatt megváltozott emésztés és a mozgásfejlődés és “súlyosbít”) Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele. Ettől pedig megijed.

Napközben szépen alszik és nagyon cukika. Tegnap este nagyon sokat nevetett, ülő helyzetből eldőlt, mint egy keljfeljancsi, az nagyon tetszett neki és a zokniját, ahogy lehúztuk, azon is jókat nevetett: