Vasárnap este hazaértünk Norvégiából. Tegnap kipihentük az utat nagyjából, ma már van idő és erő írni.
Trolltunga:
Kristiansandból 6 óra autózás Oddába, onnan fel egy kis hegyi szerpentinen a túra kiinduló pontjáig. Átmentünk Hovdenen, ahol már voltunk együtt síelni is és megnéztük a Tamás által tervezett kórházat is. Délután értünk oda 3-4 körül, már nem emlékszem pontosan. Ugye az aljától a Trolltunga kb 4-5 óra, plusz vissza. Attól függően ki hányszor és milyen sok időre áll meg út közben és a tungánál milyen hosszú ideig gyönyörködik, ez alsó hangon egy 10 órás túra az aljától. Ugye mi csak a 1,5-2 órára lévő faházhoz mentünk szerdán. De ezt a lefelé jövő emberek nem tudhatták. Nagy hátizsákokkal mentünk, gyerekkel Geri hátán. Viccesek voltak a reakciók, azoktól, akik lefelé a finishben már az életükért gyalogoltak. :) 1-2 embernek meg is kellett magyaráznom, hogy ne aggódjon, mi csak egy faházig megyünk. Megnyugodtak. Megjegyzem a legdurvább, legmeredekebb és legsziklásabb szakasz, szóval azért elfáradtunk.
Egy igazi hegyi hütte volt a szállásunk a hegyekben a trolltunga felé vezető turistaút közelében. Kényelmesen elfértünk, a berendezés melegséget árasztott. Áram volt, víz nem, azt a patakból kellett hozni ballonokban, a patakban fürödtünk. A hegyek csúcsai havasak voltak, de mégis meleg volt az idő. Csodás volt. Télen, karácsonykor is milyen szép lehet! Helikopterrel hozatják fel a cuccokat a hüttékbe, az építőanyagoktól az utolsó gyertyatartóig- szerintem csak a giccsekkel vagy kettőt fordult a helikopter. :) Másnap kipihenve indultunk tovább felfelé. Én nem akartam menni Norcival, de Geri azt mondta, hogy ő felviszi a lányát, ne aggódjak. Nem csak ő vitte, hanem minden felnőtt, mert azért nagyon nehéz már, hiába volt csúcsszuper norvég hordozónk. Megycsináltuk, igazi teljesítménytúra volt. Mi már voltunk, a többiek most először. Felhő ült a hegyeken, a nap nem sütött, néha kicsit esett is az eső, de gyönyörű volt most is. Más volt. Amikor mi voltunk 6 éve, akkor a turistajelzéseken kívül csak 1-2 tábla volt leszúrva. Most viszont minden kilóméternél tábla, néhol fapallól és kötelek lerakva, kezd kiépülni ez a hely is, többen is voltak. De még élvezhető. Most épül az út, ami az első szakaszt fogja helyettesíteni. Igazából 11 km oda az út, az első 1-2 km az olyan durva, hogy az sokaknak nem való. Szóval ha azt majd meg lehet tenni kocsival, onnantól csak egy hosszú, de kellemes túra lesz. Kellemes...haha...néha azért nem ezt gondoltuk. A legkisebbek is nagyon ügyesek voltak, Bori, Balázs hősiesen végigcsinálták. Norina is tök jól elvolt a hátizsákban, ügyes lány, lefelé az utolsó 1 km-en kézben hoztuk, elege lett az ülésből. Csodaszép hely, mindenki örült, hogy elmentünk, fotózkodtunk. Másnap letúráztunk a kocsihoz és hazafelé még megéálltunk egy gleccsernél-Norvégia 3. legnagyobb gleccsere-.
Annyi gyönyörű kép van, nehéz kiválasztani azt a párat, így inkáb a picassára felraktuk az összeset.
https://goo.gl/photos/dXYNWNooJw8oXcZDA
De azért néhány ízelítő:
Trolltunga:
Kristiansandból 6 óra autózás Oddába, onnan fel egy kis hegyi szerpentinen a túra kiinduló pontjáig. Átmentünk Hovdenen, ahol már voltunk együtt síelni is és megnéztük a Tamás által tervezett kórházat is. Délután értünk oda 3-4 körül, már nem emlékszem pontosan. Ugye az aljától a Trolltunga kb 4-5 óra, plusz vissza. Attól függően ki hányszor és milyen sok időre áll meg út közben és a tungánál milyen hosszú ideig gyönyörködik, ez alsó hangon egy 10 órás túra az aljától. Ugye mi csak a 1,5-2 órára lévő faházhoz mentünk szerdán. De ezt a lefelé jövő emberek nem tudhatták. Nagy hátizsákokkal mentünk, gyerekkel Geri hátán. Viccesek voltak a reakciók, azoktól, akik lefelé a finishben már az életükért gyalogoltak. :) 1-2 embernek meg is kellett magyaráznom, hogy ne aggódjon, mi csak egy faházig megyünk. Megnyugodtak. Megjegyzem a legdurvább, legmeredekebb és legsziklásabb szakasz, szóval azért elfáradtunk.
Egy igazi hegyi hütte volt a szállásunk a hegyekben a trolltunga felé vezető turistaút közelében. Kényelmesen elfértünk, a berendezés melegséget árasztott. Áram volt, víz nem, azt a patakból kellett hozni ballonokban, a patakban fürödtünk. A hegyek csúcsai havasak voltak, de mégis meleg volt az idő. Csodás volt. Télen, karácsonykor is milyen szép lehet! Helikopterrel hozatják fel a cuccokat a hüttékbe, az építőanyagoktól az utolsó gyertyatartóig- szerintem csak a giccsekkel vagy kettőt fordult a helikopter. :) Másnap kipihenve indultunk tovább felfelé. Én nem akartam menni Norcival, de Geri azt mondta, hogy ő felviszi a lányát, ne aggódjak. Nem csak ő vitte, hanem minden felnőtt, mert azért nagyon nehéz már, hiába volt csúcsszuper norvég hordozónk. Megycsináltuk, igazi teljesítménytúra volt. Mi már voltunk, a többiek most először. Felhő ült a hegyeken, a nap nem sütött, néha kicsit esett is az eső, de gyönyörű volt most is. Más volt. Amikor mi voltunk 6 éve, akkor a turistajelzéseken kívül csak 1-2 tábla volt leszúrva. Most viszont minden kilóméternél tábla, néhol fapallól és kötelek lerakva, kezd kiépülni ez a hely is, többen is voltak. De még élvezhető. Most épül az út, ami az első szakaszt fogja helyettesíteni. Igazából 11 km oda az út, az első 1-2 km az olyan durva, hogy az sokaknak nem való. Szóval ha azt majd meg lehet tenni kocsival, onnantól csak egy hosszú, de kellemes túra lesz. Kellemes...haha...néha azért nem ezt gondoltuk. A legkisebbek is nagyon ügyesek voltak, Bori, Balázs hősiesen végigcsinálták. Norina is tök jól elvolt a hátizsákban, ügyes lány, lefelé az utolsó 1 km-en kézben hoztuk, elege lett az ülésből. Csodaszép hely, mindenki örült, hogy elmentünk, fotózkodtunk. Másnap letúráztunk a kocsihoz és hazafelé még megéálltunk egy gleccsernél-Norvégia 3. legnagyobb gleccsere-.
Annyi gyönyörű kép van, nehéz kiválasztani azt a párat, így inkáb a picassára felraktuk az összeset.
https://goo.gl/photos/dXYNWNooJw8oXcZDA
De azért néhány ízelítő:
boci hegyek, megálltunk egy hófoltnál
Od(d)a felé vezető út
elindultunk fel
a mesebeli hütte (hytte)
a darálós ecobudi és a konyha
a feeling
Norina volt az egyetlen, aki meleg vízben fürdött
elindultunk felfelé
Gerit meginterjúvolták hóban hűlés közben
Erdélyiék a Trolltungán
Norcit nem vittük ki azért
hazafelé selfie
állandóan aludt- hol a tengeri, hol pedig a hegyi levegő nyomta el
épül az út
gleccser
pihenőhely hazafelé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése