Hazaérkeztünk Norvégiából. Jajj, de jó volt, ez az ország az én harmadik nagy szerelmem- Geri és Norina után-. Olyan gyönyörű minden egyes része, ahol járunk. Ismerjük Kristiansand környékét, de még mindig találtunk fel nem fedezett helyeket. Egyszer nagyon északra is el szeretnék menni, eddig Bergen volt a csúcs. A vendéglátás szuper volt, köszönjük szépen itt is! Sokat játszott és vigyázott mindenki a lányunkra, így egy kicsit én is tudtam szusszanni és persze szívesen is tette mindenki. Szupercukira sikerült ez a gyerek. Az aquapark nagyon menő volt, egy fjord végébe építették, jó nagy üvegfelületekkel, hogy bentről a nyugágyból a medence széléről jól ráláss a fjordra. Hétfőn voltunk fagyizni, tengerparton, tóparton, még magamba szívtam, elraktároztam az agyamba a tájat, hogy a következő idelátogatásig kitartson. Sok-sok tengeri élőlényt ettem, bergeni hallevest, rákot, rákkrémet, frissen fogott halat, szárított halat, füstölt lazacot, nyamiii. Külön emeleten laktunk, így nem zavartunk senkit az éjszakai dáridózással sem.
A hazaút kicsit nehezen indult, az első utasátvilágításnál káosz volt és később indult a gép, de behozta a lemaradást a pilóta. Nagyon büszke vagyok a lányomra, 8 hónapos és annyira jól viseli, sőt még élvezi is a repülést, ugyanúgy viselkedik, mint otthon, saját környezetében. Játszik, röhög, kiabál, csapkod. Mindenki mosolyog és megszólít, hogy milyen aranyos, hogy bírja. Hát igen, kis világutazóm. Azt hiszem minden csak szoktatás kérdése. Mindig is szerettünk világot látni, és így, hogy gyerekünk van, ez nem fog megváltozni, őt is visszük. Persze csak a józan ész keretein belül. 8 hónaposan nem indulunk neki Ausztráliának, de egy Belgium, vagy Norvégia belefér.